Fábiánsebestyén története
A napvilágra került történelmi adatok alapján a középkorban telepített kun falu, mert a település első lakói betelepített kunok voltak. A tatárjárás idején már mint népes községet említik a krónikák, melynek tornya is van. A tatárdúlás után ínséges esztendők következtek, de IV. Béla gondoskodott a falu újjáépítéséről. A lakosság jobbágyi helyzetben földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Ettől az időszaktól kezdve Fábiánsebestyén, mint telepített kun falu élte az életét. Az újratelepülő falu első telephelye volt a nyelvükben és szokásaikban a magyartól elütő kunoknak. E nép saját területén a régi kiváltságokat megtartva, kapitányok irányítása alatt élt, és jobbágyi helyzetben az állattenyésztésen kívül földműveléssel is foglalkozott. Kunszállás jellegét megőrizte, mert fekvésénél fogva is abba a területsávba tartozott, amelyet a Tétényi országgyűlés után ismét kunokkal telepítettek be. Ebben kiemelkedő szerep jutott a Maróthyaknak (Gud-Kelld nemezettség), nevezetesen Maróthy III. János macsói bánnak, Zsigmond király támogatójának. Maróthy János 1435-ben vízivárat építtetett a környék lakosainak védelmére, és templomot alapított a két védőszent: Szent Fábián és Szent Sebestyén emlékére. (Szent Fábián életéről annyit tudunk, hogy 236-ban lett Szent Anterus utóda Róma püspöki székében, melyet 14 éven át töltött be. Szent Sebestyén Galliában született és élt, a Tizennégy Segítő Szent közé sorolják. Mindketten a keresztény üldözés áldozatai lettek.)
1476-tól uradalmi birtokként működött a település az ország uralkodóinak sorát követve. A Maróthy család kihalása után 1476-tól a falu a Hunyadiak családi birtoka lett, amelyet Hunyadi János halála után Szilágyi Erzsébet örökölt. Mátyás király 1487 körül rendelkezett arról, hogy a családi birtokot fia örökölje. Az 1490. június 17-ei országgyűlés határozata alapján Fábiánsebestyén Gyula város fennhatósága alá tartozott. Corvin János 1497-ben Gyula város kötelékéből a hozzá hűséges enyingi Török családnak adományozta a falut. A Török család eladta, így 1504-ben már Nagyváthi-Mágocsi Porkoláb Márton birtokai között szerepelt. A birtokszerzés, ami Porkoláb Mártonnak egész sor népes falut juttatott, királyi megerősítésre szorult. Porkoláb Márton ezért királyi oklevelet eszközölt ki birtokaira, melyek között Fábiánsebestyén is szerepelt. Az oklevél kelte 1515 és a Budai káptalan adta ki.
A sűrűn egymást váltogató földesurak kezében a falu fokozatosan hanyatlott, majd 1526-tól állandó pusztításnak és rettegésnek volt kitéve. Kóbor török és tatár csapatok dúlták, fosztogatták, így érthető, hogy a lakosság igyekezett elmenekülni a pusztai, falusi élettől, ahol sem vagyona, sem élete nem volt biztonságban. Aki tehette, az vagy a legközelebbi városba költözött, vagy a felvidék és Erdély városaiba menekült, így a falu fokozatosan elnéptelenedett, s csaknem lakatlan pusztává vált. Az 1563- s adóösszeírás szerint 33 család lakta a falut, mintegy 165 fő.
A keresztény hadak – sorozatos győzelmeik során – egymás után foglalták vissza a magyar várakat. A törökök kivonulásukkor kifosztották, majd felégették a falut is. A gyújtogatásnak a templom is áldozatul esett és nem is épült fel soha többé. Ma is csak mint „pusztatemplomrom” tanúskodik a régi időkről. 1720-ban Harruckern János György élelmezési hadbiztosnak adományozta a kincstár, mint Szenteshez tartozó pusztát.
1872-ben tanyarendszerű pusztaközségből nagyközséggé alakult. A falu ma is álló és működő temploma 1932-ben épület Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére. Ebben az időben a falu életét két egylet határozta meg: a Római Katolikus Leány- és Legényegylet és a Mária Kongregáció. Ezek a szervezetek kiemelkedő szerepet töltöttek be a kulturális életben. Színi előadásokat, zenés darabokat, a parasztság életét bemutató népszínműveket adtak elő. Ekkor alakultak az első egyesületek is: lövészegylet, Tűzoltó Egyesület, Ifjúsági Egyesület, Gazdakör.
1940 augusztus 6-án hirdették ki az Országos Népes Családvédelmi Alapról ( ONCSA ) szóló 1940. évi XXIII. törvénycikket, amelynek célja: segélyezés helyett a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése. A törvényben megfogalmazott állami segítség középpontjában a sok gyermekes családok intézményes támogatása. A települést 1941-43 között mintaközségként építették ki 200 családi házzal, iskolával, óvodával, utcai díszfákkal és cserjékkel.